dokumentum A: 1597/ documentumot (MNy. 69: 498); 1781 dokumentumi (Nszt.); 1796 documentomok (NSz.); 1817/ documentok (NSz.) J: 1 1579/ ’hivatalos irat 〈mint vmely eljárásban használatos bizonyíték〉 | amtliches Schriftstück’ (↑); 2 1812 ’vmit bemutató dolog | Beweisstück, Zeugnis’ (Nszt.)

dokumentál A: 1803 documentálhattja [sz.] (Nszt.); 1893 dokumentálni [sz.] (PallasLex. Dokumentum a.) J: 1 1803 ’〈(ok)irattal〉 igazol | durch Dukumente beweisen’ (↑); 2 1812 ’adatokat gyűjt, megőriz | Dokumente sammeln, aufbewahren’ (Nszt.)

dokumentáció A: 1877 Dokumentáció (Nszt.) J: ’tudományos bizonyító anyag bemutatása, illetőleg ez az anyag maga | Dokumentation’

A szócsalád legkorábbi tagja, a dokumentum latin jövevényszó. |  ≡  Lat. documentum ’bizonyíték, tanújel, figyelmeztetés’, (h.) ’oklevél, bizonyító levél’ [< lat. docere ’tanít, oktat’].  ≋  Megfelelői: ném. Dokument; fr. document; stb.: ’okmány, okirat, bizonyíték’.  ⌂  A dokument változat német hatásra utal.

A dokumentál és a dokumentáció nemzetközi szók. |  ≡  Vö. ném. dokumentieren; ang. document; fr. documenter; stb.: ’bizonyít, tanúsít, igazol’; – vö. még lat. documentare ’bemutat; emlékeztet’, (h.) ’okirattal bizonyít; tanít, oktat’ | ném. Dokumentation; ang. documentation; fr. documentation; stb.: ’bizonyító anyag; dokumentációs szolgálat’; – vö. még lat. documentatio ’ábrázolás, bemutatás; figyelmeztetés’.  ⇒⌂  A magyarba főleg német közvetítéssel került át, részben latinosított végződéssel.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ doktor