doh A: 1214/ Duh [szn.] (VárReg. 300.); 1456 k. dohoſba [sz.] (SermDom. 1: 395); 1470 dohal (SermDom. 2: 660); 1717 e./ doha [□] (NySz.) J: ’penészgombáktól származó kellemetlen szag | Modergeruch, Muff’ Sz: dohos 1456 k. ’penészgombáktól kellemetlen szagú 〈levegő〉 | muffig 〈Luft〉’ (↑) | dohosít 1456 k. dohoseÿtottak woth (SermDom. 2: 138) | dohosság 1495 e. dohoſſag (GuaryK. 7) | dohosodik 1750 dohoſodom (Wagner: Phras. Puteo a.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. duchъ ’szellem, lélek; lehelet; fuvallat’; szbhv. dah ’lehelet, lélegzet; fuvallat; szájszag’, duh ’szellem’, (Kaj) dȕha ’szag’; szlk. duch ’szellem, lélek’; or. дyx ’ua.; lehelet, lélegzet; illat, bűz’; stb. [indoeurópai eredetű; vö. gör. ϑεός ’isten’; gót dius ’vadállat’; stb.]  ⌂  A doh ma főleg a dohszag ’áporodott, kellemetlen szag’  (1826: Nszt.) összetételben fordul elő. A köznyelvben a dohos és dohosodik származék gyakoribb használatú, mint az alapszó. A doha változat vagy a szlávból származik, vagy a szóvégi a birtokos személyjeles szóalak megszilárdulásával keletkezett; az utóbbihoz vö. →moha.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 156; TESz.; EWUng.→ devla, dinnye, dunszt, dunyha, duska, dusnok, nátha, tuja