dogma A: 1573 dogmájokat [?✐] (EWUng.) J: 1 1573 ’hittétel; erkölcsi tétel | Glaubenssatz; moralischer Lehrsatz’ (↑); 2 1808 ’biztosnak tartott (merev) (tan)tétel | starre Lehrmeinung’ (Nszt.); 3 1812 ’elfogadott tudományos elv | anerkanntes wissenschaftliches Prinzip’ (Nszt.)
dogmatika A: 1790 dogmatikája (Nszt.) J: 1 1790 ’rendszeres teológia | Dogmatik’ (↑); 2 1883–1884 ’a jog fogalmi rendszere | Begriffssystem des Rechtes’ (Nszt.)
dogmatizál ∆ A: 1791 Dogmatizálják (Nszt.) J: ’vmely tételt, elméletet dogmává merevít | dogmatisieren’
dogmatikus A: 1810 Dogmaticus (Nszt.); 1853 dogmatikus (Nszt.) J: ‹fn› 1810 ’hittudós, a dogmatika tanítója | Lehrer der Dogmatik’ (↑) | ‹mn› 1 1830 ’hittételre vonatkozó, vele kapcsolatos | die Glaubenslehre betreffend’ (Nszt.); 2 1871 ’merev tételeken alapuló, azzal kapcsolatos 〈álláspont stb.〉 | streng an Lehrsätze gebunden 〈Standpunkt usw.〉’ (Nszt.)
dogmatizmus A: 1813 dogmatismusba (Nszt.); 1893 Dogmatizmus (PallasLex.) J: ’merev ragaszkodás a (tan)tételekhez; kritikátlan gondolkodás(mód) | starres Festhalten an Lehrmeinungen; unselbständiges, von Lehrmeinungen abhängiges Denken’
Latin jövevényszók. | ≡ Lat. dogma ’vélemény, nézet; filozófiai tantétel’ (e.) ’hittétel’ [< gör. δόγμα ’ua.’ < gör. δοκέω ’látszik, (fel)tűnik; gondol, vél’] | lat. (e.) dogmatica ’rendszeres teológia’ | lat. dogmatizare ’tantételeket ad elő, tanít’ [< gör. δογματίζω ’ua.’] | lat. dogmaticus ’dogmával kapcsolatos, arra vonatkozó’ [< gör. δογματικός ’ua.’] lat. (k.) dogmatismus ’megbeszélés, megvitatás, tételekbe foglalás; előadásmód’ [< gör. (biz.) δογματισμός ’ua.’]. ≋ Megfelelői: ném. Dogma, Dogmatik, dogmatisieren, Dogmatiker, dogmatisch, Dogmatismus; fr. dogme, dogmatique, dogmatiser, dogmatisme; stb.: ’dogma’, ’dogmatika’, ’dogmatizál’, ’dogmatikus ‹ember›’, ’dogmával kapcsolatos, arra vonatkozó’, ’dogmatizmus’. ⌂ A pejoratív jelentésmozzanatok kialakulásában német, esetleg francia hatás is közrejátszhatott.