dobog A: 1430 dobogohalm [sz.] [hn.] (OklSz.); 1519 k. dobogaſaval [sz.] (DebrK. 562); 1793 dobbogott, dubagást [sz.] (NSz.) J: 1 1430 ’tompa, mély hangot ad | dröhnen’ # (↑); 2 1519 k. ’lüktet 〈szív〉 | pochen 〈Herz〉’ # (↑) Sz: dobogó 1430 [hn.] ‹foly mn-i igenév› (↑); 1798 ’fahíd, gyaloghíd | Laufsteg’ (Nszt.); 1862 ’emelvény | Gerüst; Podium’ (Hölgyfutár 1862. máj. 10.: 444)

dobbant A: 1526 dobantho [sz.] [szn.] (MNy. 25: 235); 1645 dobbantani [sz.] (NySz.) J: 1 1526 ’lábával dobbanó hangot kelt | stampfen’ # (↑); 2 1645 ’megdöbbent, megijeszt | bestürzt machen’ (↑); 3 1929 ’ugorva elrugaszkodik | wegspringen, sich abstoßen’ (Nszt.); 4 1989 ’bejelentés nélkül távozik, lelép | sich davonmachen, abhauen’ (Nszt.)

dobban A: 1531 dobbanaa (ÉrsK. 453); nyj. dubban (ÚMTsz.) J: 1 1531 ’odatoppan | (plötzlich) hintreten’ (↑); 2 1584 ’dübörög | dröhnen’ (SzT. dobbanás a.); 3 1584 ’〈szív〉 egyet üt 〈ijedségtől, örömtől〉 | 〈Herz〉 eins schlagen 〈vor Schreck, Freude〉’ # (NySz.); 4 1664 ’megijed | einen Schreck bekommen’ (MonÍrók. 8: 376); 5 [főleg le~] 1796 ’lerogy; elájul | niedersinken; ohnmächtig werden’ (Nszt.)

Onomatopoetikus eredetű szavak. |  ⌂  A tő azonos lehet a →dob² szóval. A végződések különféle igeképzők. A dobban 4. jelentése metonímia a 3. jelentés alapján, az 5. pedig egy lepuffava leeső tárgy, test akusztikai hatását érzékelteti.  ∼  Ugyanebből a tőből névszóképzővel keletkezett a dobaj ’tompa hang, zaj’  (1734: OklSz.).

☞ EtSz.; Grétsy: Szóhas. 101; TESz.; EWUng.→ dob², dübög, top