disszidens A: 1656/ dissidensek (MNy. 69: 497); 1893 Disszidensek (PallasLex.) J: 1 1656/ ’vmely közösségből kilépő személy | aus einer Gemeinschaft (wegen Uneinigkeit) austretende Person’ (↑); 2 1952 ’hazájából elszökő személy | Landesflüchtiger’ (Nyr. 76: 256)

disszidál A: 1904 dissidál (Radó: IdSz.); 1910 disszidál (Kelemen B.: IdSz.) J: 1 1904 ’másként gondolkodik; vmely közösségből kilép | anders denken; aus einer Gemeinschaft austreten’ (↑); 2 1949 ’hazájából engedély nélkül külföldre távozik | illegal das Land verlassen’ (Nyr. 73: 104)

A szócsalád alapja, a disszidens latin jövevényszó. |  ≡  Lat.  (h.) dissidens ’különböző, eltérő’, (e.), (h.) dissidentes [többes szám] ’más vallású, hitű emberek’ [< lat. dissidere ’különbözik valamitől, más véleményen van’, tkp. ’távol ül egymástól’]. Eredetileg inkább az egymástól elkülönülő vallási szekták tagjaira vonatkozólag használták.  ≋  Megfelelői: ném. Dissident; fr. dissident; stb.: ’szakadár, átpártoló ‹személy›’.  ⌂  A korábbi magyar változatok szó belseji s-es ejtéséhez vö. →mise, →passió stb.; a szó belseji sz-es alakhoz vö. →asszisztál, →eszencia stb. A sz végi s-hez vö. →ágens, →evidens stb.

A disszidál valószínűleg belső keletkezésű. |  ⌂  Az →asszisztál, delegál(→delegátus) stb. analógiájára keletkezhetett.

A szócsaládhoz még |  ⌂  Mindkét szó 2. jelentése a 20. sz. 2. felében még pejoratív értelmű volt, amelyet az emigráns, emigrál (→emigráció) tudatos elkerülésének szándéka hozott létre.

☞ TESz.; EWUng.→ zsöllye