disputál ∆ A: 1517 diſputal vala (DomK. 118); 1575 diſputálhatni [sz.] (Heltai: Krón. 102b); 1604 diſpotalaſnak [sz.] (Szenczi Molnár: Dict. Dialéctica a.) J: 1 1517 ’vitatkozik | disputieren’ (↑); 2 1722 ’megbeszél, megtárgyal | besprechen’ (SzT.); 3 1761 ’kijelent, állít | behaupten’ (SzT.)
disputa ∆ A: 1804 disputának (Nszt.) J: ’vita, vitatkozás | Streitgespräch’
A szócsalád alapja, a disputál latin jövevényszó. | ≡ Lat. disputare ’leszámol, tisztáz, elrendez; meggondol, megfontol; vitatkozik, értekezik’ [vö. lat. putare ’(meg)tisztít; gondol; szétválaszt, vág; stb.’]. ≋ Megfelelői: ném. disputieren; fr. disputer; stb.: ’vitázik, vitatkozik’. ⌂ A magyar szó belseji s-hez vö. →alabástrom, →árestál stb.
A disputa elvonás. | ⌂ A disputál-ból keletkezett; vö. diskura (→diskurál); de vö. még ném. Disput; fr. dispute; stb.: ’vita’.
A szócsaládhoz még | ∼ A (R.) disputáció ’vita, vitázás’ (1548: EWUng.) a lat. disputatio ’ua.’ átvétele.