direkte ∆ A: 1563–1571/ directe (MNy. 79: 124); 1863 direkte (NSz.) J: ‹hsz› 1 1563–1571/ ’világosan, egyértelműen | klar, eindeutig’ (↑); 2 1586 ’egyenesen; közvetlenül | gerade; unmittelbar’ (MNy. 69: 497); 3 1831 ’szándékosan, készakarva | absichtlich’ | ‹partikula› 1 1905 ’kimondottan 〈nyomatékosításként〉 | ausgesprochen 〈zur Intensivierung〉’ (Nszt.); 2 1900 ’éppen(séggel) | geradezu, regelrecht’ (Tolnai: MagySz.)

direkt A: 1831 directek (Nszt.); 1861 direkt (NSz.); nyj. dilekt (ÚMTsz.) J: ‹mn› 1 1831 ’egyenes, közvetlen | direkt’ (↑); 2 1962 ’áttétel nélküli 〈pl. váltómű〉 | ohne Transmission 〈z. B. Gangschaltung〉’ (Nszt.) | ‹hsz› 1 1868 ’közvetlenül; egyenesen | unmittelbar; gerade’ (Nszt.); 2 1888 ’szándékosan, készakarva | absichtlich’ # (Nszt.) | ‹partikula› 1901 ’éppen(séggel) | geradezu, regelrecht’ # (NSz.) | ‹fn› 1963 ’közvetlen, áttétel nélküli sebesség | Direktgang 〈in Kraftfahrzeugen〉’ (Országh: MAngSz.)

A szócsalád korábbi tagja, a direkte latin jövevényszó. |  ≡  Lat. directe ’egyenesen’, (h.) ’ua.; világosan, pontosan’ [< lat. directus ’egyenes (irányú)’ < lat. dirigere ’egyenes irányban felállít; irányít, vezet’; vö. →dirigál].

A direkt német jövevényszó. |  ≡  Ném. direkt ’egyenes, közvetlen; egyenesen, nyíltan’ [< lat. directus  (↑)].  ≋  Megfelelői: ang. direct ’egyenes(en)’; fr. direct ’egyenes’; stb.  ⌂  Melléknévként a magyarban leginkább különféle szakkifejezésekben használatos. A főnévi jelentés önállósulással keletkezett, feltehetőleg a direkt sebesség ’áttétel nélkül, közvetlenül kapcsolt erőátvitel a gépjárműben’ (1962: Nszt.) jelzős szerkezetből; ehhez vö. ném. Direktgang ’ua.’

☞ TESz. direkt a.; EWUng.→ dirigál