diplomácia A: 1791/ diplomatziában, diplomátziát (MNy. 69: 497) J: 1 1791/ ’a külügyek intézésével kapcsolatos tevékenység, testület | Diplomatie’ # (↑); 2 1791/ ? ’ravaszság; ügyeskedés | Schlauheit; Kniff’ (↑), 1842 ’ua.’ (NSz.) Sz: diplomáciai 1811 Diplomatiai (Nszt.)

diplomatikus A: 1796 Diplomatikusok (NSz.) J: ‹fn› 1 1796 ’diplomata | Diplomat’ (↑); 2 1805 ’oklevéltannal foglalkozó személy | Diplomatiker’ (Nszt.) | ‹mn› 1 1797 ’a diplomáciával kapcsolatos | zur Diplomatie gehörend’ (Nszt.); 2 1815 ’a diplomatikával kapcsolatos | zur Diplomatik gehörend’ (Nszt.); 3 1844 ’ravasz; ügyeskedő | schlau; geschickt manövrierend’ (NSz.); 4 1848 ’óvatos, tartózkodó | vorsichtig, zurückhaltend’ (Nszt.)

diplomata A: 1832 diplomatáink (Nszt.) J: 1 1832 ’külügyi szolgálatot végző politikus, tisztviselő | Diplomat’ # (↑); 2 1845 ’ügyes, ravasz ember | geschickter, schlauer Mensch’ (NSz.)

Nemzetközi szók. |  ≡  Ném. Diplomatie; ang. diplomacy; fr. diplomatie; stb.: ’diplomácia’ | ném. diplomatisch; ang. diplomatic; fr. diplomatique; stb.: ’diplomatikus’; – a franciában keletkezett a lat.  (ú.) diplomaticus ’az oklevélre, diplomára vonatkozó, azt érintő’ alapján [< lat. diploma ’oklevél, diploma’; vö. →diploma] | ném. Diplomat; ang. diplomat; fr. diplomate; stb.: ’diplomata’, a franciában ’diplomatikus, óvatos, ravasz, ügyes’ is. A franciából terjedtek el.  ⇒⌂  A magyarba francia és német közvetítéssel került át, latinosított végződéssel.

☞ TESz. diplomatikus a.; EWUng.→ diploma