diploma A: 1614 diplomot (MNy. 79: 124); 1620 Diplomáját [?✐] (EWUng.); 1783 Diplómának (Nszt.); 1845 diflóma (Nszt.) J: 1 1614 ’vmely jogi tényről szóló irat | Diplom, das ein Rechtsgeschäft bekundet’ (↑); 2 1789 ’főiskola stb. elvégzéséről szóló bizonyítvány | Urkunde, die das Absolvieren einer Hochschule usw. bekundet’ # (Nszt.) Sz: diplomás 1759 Diplomás ‹mn› (NSz.); 1924 ’főiskolai v. egyetemi végzettségű ember | Akademiker’ (Nszt.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. diploma ’kettéhajtott lapra írt oklevél; hivatalos kézirat, okirat, diploma, pátens’ [< gör. δίπλωμα ’menlevél, ajánlólevél, oklevél’, tkp. ’kétrét hajtott irat’]. ≋ Megfelelői: ném. Diplom; fr. diplôme stb.: ’oklevél’. ⇒⌂ A diplom változat német hatásra utal. ∼ Idetartozik: diplomatika ’oklevéltan’ (1805: Nszt.); a nemzetközi megfelelőkhöz vö. ném. Diplomatik; fr. diplomatique; stb.: ’ua.’.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ diplomácia, dupla