szócikk megosztása

dinsztel A: 1810 Tintzölöm (Simai: VSzót. 2: 150); 1825 tinstelni [sz.] (Bernolák: LexSl. 1: 517); 1833 dinsztoltak (NSz.); 1869–1872 dinsztelve [sz.] (Nszt.); nyj. cincëlt [sz.] (ÚMTsz.); dinctöllik (ÚMTsz.) J: ’〈húst, zöldséget〉 párol | 〈Fleisch, Gemüse〉 dünsten’

Német  (baj.-osztr.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (baj.-osztr.) tinst'n, (h. baj.-osztr.) dinstn̥, – ném. dünsten: ’párol ‹húst, zöldséget›’ [< ném. Dunst ’homály; pára’].

☞ TESz.; EWUng.→ dunszt