dínomdánom A: 1660 k./ dánom dánom (NySz.); 1736 dinom dánom (MonÍrók. 11: 339); 1789 dínomdánom (Nszt.); 1793/ dinumdánumok (NSz.); 1833 Dínom-Danom (Kassai: Gyökerésző 1: 410); 1879 dinom-dinom (NSz.) J: ‹fn› 1660 k./ ’mulatozás | Zecherei, fröhliches Gelage’ # (↑) | ‹msz› 1736 ’〈kurjantás mulatozás közben a jókedv kifejezésére〉 | 〈Gejohle, Schrei beim Gezeche〉’ (↑)

Játszi szóalkotással keletkezett ikerszó. |  ⌂  Az önálló szóként nem adatolt dánom-ból jött létre; keletkezésmódjához vö. →ipiapacs, →nyimnyám stb. Az előtag töve összefügghet a dalol ~ danol (→dal) tövével. A végződés mibenléte bizonytalan, esetleg az E/1. személyű személyragra mehet vissza. Az ikerszó eredeti szófaja indulatszó volt, a főnévi jelentés metonimikusan keletkezett.  ≂  Indulatszóként feltehetőleg idetartozik: Haidenum haidenum ’‹kurjongatás tivornya közben›’  (16. sz.: MNy. 21: 66)  ⌂⇒  A magyarból: szlk. dínom-dánom ’‹kurjongatástánc közben›’.

☞ MNy. 24: 203; TESz.; EWUng.→ dal