dikics × A: 1767 Dikis (Pápai Páriz–Bod: Dict. Addenda); 1801/ dikits (NSz.); 1833 k. Ditsik (NSz.); nyj. dükis (MTsz.); gyikics (ÚMTsz.) J: ’bőrvágó, talpkerekítő görbe kés a csizmadiáknál, cipészeknél | Kneif’
Bizonytalan eredetű, talán oszmán-török jövevényszó. | ≡ Vö. oszm. (R.) dikiš ’varrat, varrás’, (N.) dikeč ’cölöp, karó’ [< török *tik- ’szúr, bök, döf’]. Vö. még kipcs. tikič ’tüske’; ktör. tiküč: ’? tollseprű v. fémfogazatú eszköz, amellyel a pék a kenyeret ütögeti’. ⌂ A magyar szó kései felbukkanása szólhat az oszmán-török eredet mellett, de a származtatásnak így is vannak időrendi és jelentéstani nehézségei. ⌂⇒ A magyarból: rom. (N.) dichici ’cipészkés’.
☞ NyK. 51: 280; TESz.; EWUng.