didaktikus A: 1804/ didacticus (NSz.); 1865 didaktikus (Babos: KözhSzt. didaktik a.) J: ‹mn› 1804/ ’oktató, tanító; az oktatással kapcsolatos | lehrhaft; die Didaktik betreffend’ (↑) | ‹fn› 1913 ’didaktikával foglalkozó szakember, kutató | Didaktiker’ (Nszt.)
didaktika A: 1828 Didaktika (Nszt.); 1865 didaktik [es. nem m.] (Babos: KözhSzt.) J: ’tanítástan | Didaktik’
Nemzetközi szók. | ≡ Ném. didaktisch; ang. didactic; fr. didactique; stb.: ’didaktikus’; vö. még lat. (tud.), (h.) didacticus ’az oktatást, tanítást érintő’ [< gör. διδακτικóς ’ua.’] | ném. Didaktik; fr. didactique; ol. didattica; stb.: ’didaktika, oktatástan’; – vö. még lat. (tud.), (h.) didactica ’ua.’ [< gör. διδακτική (τέχνη) ’az oktatás tudománya’]. ⇒⌂ A magyarba a latinból, ill. német közvetítéssel került át. A didaktikus melléknévi használata leginkább francia, míg a főnévi alkalmazás német hatásra utalhat.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ dászkál