dézsma ∆ A: 1261/ Deʒmasʒykʒou [sz.] [hn.] (MNL (OL) Dl. 210757); 1416 u./² deʒmat (MünchK. 76vb); 1502 Desmabirosag (SzT.); 1562 dẏʒmaẏaẏerth (Zolnai Gy.: Nyelveml. 256); 1604 Déʃʒmálom [sz.] (Szenczi Molnár: Dict. Addécimo a.); 1704 Dézsmábúl [✐] (RákFLev. 1: 276) J: 1 1261/ ’tized mint egy fajta adó, szolgáltatás | Zehent’ (↑); 2 1656 ’tized(rész) | Zehntel’ (SzT.) Sz: dézsmás 1261/ [hn.] (↑); 1511/ Dézmássa ’dézsmaszedő | Einnehmer des Zehenten’ (TESz.) | dézsmál [főleg meg~] 1416 u./² m[e]g deʒmaľľatoc ’tizedet beszed | den Zehenten einnehmen’ (MünchK. 27vb); 1867 ’lop(kod), (el)csen, fosztogat | mausen, plündern’ (CzF.)

Olasz  (É.) jövevényszó. |  ≡  Ol.  (tr.) dèzima, (giul.) dèsima, (fri.) dę̄́žimo, dę̄́šimo, (trent.) di̯éžuma: ’tizedik, tized’; lat. decima, decimae [többes szám] ’ua.’ [< lat. decimus ’tizedik’].  ≋  Megfelelői: fr.  (ófr.) disme; ukr.  (N.), (R.) дíжма; stb.: ’tized’.  ⌂  A változatok többszöri átvételre utalnak. – A köz- és irodalmi nyelvben ma csak a (meg)dézsmál ’lop(kod), kárt okozva fogyaszt, fosztogat’ származék él, a dézsma leginkább történettudományi és történeti tárgyú művekben használatos.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv.  (R. Kaj) dežma, dižma; rom.  (R.) díjmă: ’tized’.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 626; TESz.; EWUng.→ dékán