dezertőr A: 1707 desertérek (Horváth M.: NEl.); 1707 desertőrök [?✐] (RákFLev. 9: 464); 1785 Desertorok (Nszt. dezentor a.); 1848 deserteurök (Nszt.); 1862–1863 dezertor (Nszt. dezentor a.); 1910 dezertőr (Kelemen B.: IdSz.) J: 1 1707 ’katonaszökevény | Fahnenflüchtiger’ (↑); 2 1911 ’vmely ügy árulója; hite- v. pártjahagyott személy | Verräter einer Sache; Renegat’ (Nszt.)
dezertál A: 1748 desertáltanak (NSz.); 1792 dezertálni [sz.] (Nszt.) J: 1 ’〈katonaságtól〉 megszökik; az ellenséghez átpártol, átszökik | fahnenflüchtig werden; zum Feind überlaufen’ (↑); 2 1866 ’elpártol vmitől | einer Sache untreu werden’ (Nszt.)
Nemzetközi szók. | ≡ Ném. Deserteur; fr. déserteur; or. дезертир; stb.: ’dezertőr’; – vö. még lat. desertor ’vmit elhagyó személy; katonaszökevény’ [< lat. deserere ’elhagy’] | ném. desertieren; fr. déserter; or. дезертирoвaть; stb.: ’dezertál’; – vö. még lat. (k.) desertare ’elhagy’. A franciából terjedtek el, amelyben mindkét szó a katonai szaknyelvben élt. ⇒⌂ A magyarba a dezertőr alak főleg német közvetítéssel került át, a dezertor változat a latinból, a dezertál a latinból, esetleg a németből származik. Vö. még (R.) dezertíroz ’átpártol, átáll az ellenséghez’ (1796: NSz.), amely a ném. desertieren ’ua.’ átvétele.