dezentor × A: 1708/ desentér (MNy. 69: 496); 1786 Dézentor (MNy. 60: 225); 1804 dezentír (I.OK. 30: 263); 1872 dezentort (Nszt.) J: ‹fn› 1 1708/ ’katonaszökevény; szökevény | Deserteur; Ausreißer’ (↑); 2 1872 ’csatangoló személy; rosszalkodó gyermek | herumstreifende Person; Schelm 〈Kind〉’ (Nszt.); 3 1875 ’csavargó; zsivány | Strauchdieb; Schurke’ (Nyr. 4: 477) | ‹mn› 1 1898 ’gonosz | bösartig’ (Nyr. 27: 414); 2 1899 ’erős, vállas; marcona | kräftig, breitschulterig; martialisch’ (Nyr. 28: 368); 3 1913 ’pajkos, játékos; hamiskás, hamis | mutwillig; schelmisch’ (NyF. 69: 17)

Latin  (h.) jövevényszó. |  ≡  Lat.  (h.) desentor ’szökevény ‹katona, szerzetes›’ [a lat. desertor ’cserben hagyó személy, katonaszökevény’ változata; vö. →dezertőr]. Az n-es alakhoz vö. még ném.  (N.) desenteur ’katonaszökevény’, desentieren ’elhagy, elmegy’.  ⌂  A szó belseji z-hez vö. →ambrózia, →bazilika stb. A dezentér változat hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ dezertőr