desztillál A: 1570 k. diſtillald (MNy. 79: 512); 1690 destilláld (NSz.); 1772 deſztillált [sz.] (Nszt.); 1794 destilálják (NSz.) J: ’lepárol | destillieren’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. destillare, distillare ’(le)csepeg’ [vö. lat. stillare ’csepeg’ < lat. stilla ’csepp’]. A tárgyatlan latin ige az alkimisták szóhasználatában válhatott tárgyassá. ≋ Megfelelői: ném. destillieren; fr. distiller; stb.: ’lepárol, desztillál’, a franciában ’(le)csepeg’ is. ⌂ A korábbi változatok szó belseji s-es ejtéséhez vö. →árestál, →lajstrom stb.; az sz-szel ejtett alakhoz vö. →adminisztrátor, →amnesztia stb. – A (R.) distillíroz ’lepárol, desztillál’ (1795: NSz.) a németből (↑) származik.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ góstyán