destruál A: 1588 destrual (SzT.); 1822 destruált [sz.] (Nszt.) J: 1 1588 ’érvénytelenít | ungültig machen’ (↑); 2 1822 ’elront, tönkretesz | verderben, zugrunde richten’ (↑); 3 1851 ? ’vminek az erkölcsi hitelét aláássa | moralisch zersetzen’ (Nszt.), 1900 ’ua.’ (Tolnai: MagySz.)

destrukció A: 1619/ destrukciójáról (MNy. 74: 508) J: 1 1619/ ’rombolás | Zerstörung’ (↑); 2 1843 ’erkölcsi romlás | moralische Zersetzung’ (Nszt.)

destruktív A: 1835 destructiv (MNy. 69: 496); 1847/ destruktiv (NSz.); 1907 destruktív (Nszt.) J: ’erkölcsileg romboló, bomlasztó | moralisch zersetzend’

A szócsalád korábbi tagjai, a destruál és destrukció latin jövevényszók. |  ≡  Lat. destruere ’lebont, lerombol, elpusztít’ [vö. lat. struere ’összeilleszt; egymásra rak; elkészít’] | lat. destructio ’lebontás, lerombolás’.  ≋  Megfelelői: ném. destruieren, Destruktion; ol. distruggere, distruzione; stb.: ’lerombol, bomlaszt’, ’rombolás, bomlasztás’.  ⌂  A magyar szó belseji s-hez vö. →instrukció, →konstrukció stb. A destruál ál végződéséhez vö. →ágál, →dominál stb. A destruál 3. és a destrukció 2. jelentése a destruktív (↓) hatására keletkezhetett.

A destruktív német jövevényszó. |  ≡  Ném. destruktiv ’pusztító, romboló’ [< fr. destructif ’ua.’ (lat. destructivus ’ua.’)].  ≋  Megfelelői: ang. destructive; ol. distruttivo; stb.: ’romboló, pusztító’.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ instrukció