derék A: 1291–1296 ? Derekce [sz.] [hn.] (MNy. 32: 300); 1307 derekas [sz.] [hn.] (MNy. 10: 40); 1400 derekal (OklSz.); 1470 derekanal (SermDom. 2: 214); 1490 Feghwerdrek (OklSz.); 1524 derÿk (MNy. 13: 124); 1526 dereek (SzékK. 100); 1553 u. dirík [?✐] (MonÍrók. 3: 95); 1581 darék (SzT.); 1725–1764/ derkának (NSz.); 1778 Dérékában (SzT.); 1805 Dërék (NSz.); 1840 dorék (NSz.); 1875 dėrėka (Nyr. 4: 94); nyj. dërok (MTsz.); dörökam (ÚMTsz.) J: ‹fn› 1 1307 ? ’az emberi v. állati test törzse | Leib, Rumpf’ (↑), 1400 ’ua.’ (↑); 2 1405 k. ’hát; keresztcsont | Rücken; Kreuz’ # (SchlSzj. 433.); 3 1512 k. ’középső rész; legfőbb rész | Mitte; Hauptteil’ (WeszprK. 108); 4 1527 ’lényeg; tartalom | Wesen; Inhalt’ (ÉrdyK. 22); 5 1566 ’szekérderék | Wagenkasten’ (OklSz.); 6 1585 ’fatörzs | Baumstamm’ (Cal. 173); 7 1793 ’(női) fűző | Mieder’ (Nszt.); 8 1793 ’a háznak egy szakasza | Bauwerksteil eines Hauses’ (Nszt.); 9 1799 ’ruhaderék | Taille 〈am Kleid〉’ # (Nszt.); 10 1928 ’időszakos vízfolyás, ér; száraz folyómeder | Regenbett, Wasserlauf; trockenes Flußbett’ (ÚMTsz.) | ‹mn› 1 1427 ? ’jól megtermett | stattlich, wohlgebaut’ # (Csánki: TörtFöldr. 1: 680), 1777 ’ua.’ (Nszt. 17); 2 1519 k. ’fő-; igazi, valódi | Haupt-; echt, wirklich’ (DebrK. 143); 3 1577 ’teljesen, teljes mértékben | völlig, vollständig’ (SzT.); 4 1581 ’szép, kedves | schön’ (↑); 5 1582 ’nagy; erős | groß; kräftig’ (SzT.); 6 1603 ’jó, helyes | gut’ (SzT.); 7 1772 ’becsületes; jóravaló | brav; tüchtig’ # (Nszt.); 8 1799 ’helyes | richtig’ (Márton J.: MNSz.–NMSz. Vortreflich a.) Sz: derekas 1307 [szn.] (↑); 1604 Derekas ’termetes | stattlich’ (Szenczi Molnár: Dict.); 1650 derekassok ’kitűnő, igen jó | vortrefflich’ (NSz.)

Bizonytalan eredetű, esetleg szláv jövevényszó. |  ≡  Vö. szbhv.  (Kaj) drȇk ’lőcs; ponyvás kocsiderék’, (Ča) drik ’kocsiderék’; szlk. driek ’a test törzse, dereka; termet; fatörzs; középső rész; ruhaderék’; (N.) ’tőke’, (N.) driek, drík ’folyó’, drieka ’folyómeder’; ukr.  (Kárp.) дрiк ’csípő, törzs’, (N.) ’az ing egy része’; stb. [esetleg szláv eredetű; vö. még litv. draĩkas ’hosszúra nyújtott’].  ⌂  E származtatás gyengéje, hogy a magyar szó korábbi adatoltságú és fogalmi tekintetben szélesebb körű, átfogóbb, mint a szláv szavak. További nehézséget jelent a szláv szó bizonytalan eredete, továbbá az a körülmény, hogy csak azokban a szláv nyelvjárásokban fordul elő, amelyek közvetlenül határosak a magyar nyelvterülettel. Így azt sem lehet kizárni, hogy a szó a magyarból került a szláv nyelvekbe. Ebben az esetben viszont nincs magyarázat arra, hogy miért esik ki a magyar derék első szótagi e-je, míg egy szláv *drěkъ alakból a magyarban szabályosan derék lenne. Ha a szláv szavak mégis a magyarból származnak, a derék a magyarban ismeretlen eredetű lenne. Az 1725–64 között keletkezett forrásból adatolt változat a [4]-es tőtípus hatását mutatja. A melléknévi jelentések jelzői használatban alakultak ki, leginkább az eredeti főnévi 1. jelentésből. A további főnévi jelentések metaforikusan, ill. jelzős összetételek előtagjának önállósulásával keletkeztek.  ⌂⇒  Esetleg a magyarból: rom. dric ’kocsiderék; halottaskocsi; egy évszak közepe; stb.’.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 151; TESz.; Hadrovics: UElSk. 195; EWUng.→ derékalj, -szög