derce × A: 1234–1270 ? Durche [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 600); 1314 ? Derche [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 600); 1550–1552 derzessegek [sz.] (NySz.); 1863 dörczéje (Kriza [szerk.] Vadr. 113); 1872 dércze (NSz.); nyj. dërce (MTsz.) J: 1 1550–1552 ’ellenszegülés; nyakasság | Widersetzlichkeit; Störrigkeit’ (↑); 2 1588 ’a daránál finomabb, a lisztnél durvább szemű őrlemény | Kleie; Grobmehl’ (SzT.); 3 1621 ’〈főleg házastársak között:〉 összezördülés, perpatvar | laute Auseinandersetzung 〈besonders zwischen Eheleuten〉’ (Szenczi Molnár: Dict.); 4 1763 ’különféle termények hüvelye, pelyvája | Hülsen und Spreu von versch. Früchten’ (EtSz.); 5 1816 ’korpás liszt | Mehl mit Kleie’ (Gyarmathi: Voc.); 6 1915 ’fekete, durva kenyér | Kleiebrot’ (Nyr. 44: 452)

 Szláv, valószínűleg déli szláv jövevényszó. |  ≡  Blg. трици [többes szám] ’korpa’; mac. трици [többes szám] ’ua.; butaság, ostobaság’; szbhv. trice [többes szám] ’ua.’; – or.  (e. szl.) трица [többes szám] ’korpa’ [< szláv *tьr- ’tör’].  ≋  Megfelelőjük a rom. tărîțe [többes szám] ’korpa’.  ⌂  A származtatás nehézsége, hogy a magyarban nem adatolható szó eleji t-s változat, valamint a szláv és magyar jelentések sem fedik egymást teljesen. Az 1. jelentéshez vö. esetleg a macedón adatot (↑). Valószínűleg a 2. jelentés az eredeti. Az 5. jelentés a dercekenyér ’korpakenyér’  (1588: SzT.) összetételből keletkezett önállósulással. A 3. jelentés kialakulásában talán a durca (→durcás) játszott szerepet.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 151; TESz.; EWUng.→ ontora