dér A: 1234/ ? Dera [sz.] [szn.] (VárReg. 132.); 1291 veres deres [sz.] [szn.] (OklSz. vörös-deres a.); 1405 k. der (SchlSzj. 88.); 1416 u./¹ dère (BécsiK. 132); 1585 k. dér (Gl.) J: 1 1291 ’finom jégkristályok alakjában lecsapódó pára | Reif’ # (↑); 2 1405 k. ’fagy; derült idő | Frost; klares Wetter im Winter’ (↑) Sz: deres 1291 [szn.] ’őszes hajú, szakállú | grauhaarig, graubärtig’ (↑); 1577 ’fagyos, dérrel lepett | bereift’ (KolGl.); 1591 ’szürkés szőrű 〈ló〉 | eisgrau 〈Pferd〉’ (SzT.); 1697 ’szürke ló | Grauschimmel’ (Radvánszky: Csal. 3: 359) | deresedik 1786 Dereſedni [sz.] ’őszül | ergrauen’ (MNy. 70: 96)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ A 2. jelentés metonímia. A deres származék leginkább lovakkal kapcsolatban használatos.