deputál ∆ A: 1531 deputalhatya [sz.] (Nyr. 94: 227); 1585 Députátom [ɔ: Députálom] (Cal. 105); 1787 deputáltaknak [sz.] (NSz.) J: 1 1531 ’felbecsül | beurteilen, abschätzen’ (↑); 2 1539 ’vkinek v. vminek tulajdonít vmit | jmdm od. einer Sache etw zuschreiben’ (KL. 179.); 3 1567 ’haszonbérbe ad | in Pacht geben’ (Nyr. 94: 227); 4 1672 ’követségbe küld, képviselettel megbíz vkit | abordnen, delegieren’ (MNy. 68: 337)

deputáció ∆ A: 1566 deputatio levelet (Nyr. 94: 227); 1631 deputácziók [?✐] (MNy. 69: 362); 1898 gyëputáczió (Rell: LatSz.) J: 1 1566 ’adomány | Gabe’ (↑); 2 1571 ’intézkedés, rendelet, határozat | Anordnung, Bestimmung’ (Nyr. 94: 227); 3 1631 ’küldöttség | Abordnung’ (MNy. 69: 362); 4 1690 ’választmány | Ausschuß’ (SzT.)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. deputare ’lemetsz; szétválaszt; vmit rendel, szán vmilyen célra; vminek vél, tart, vmire becsül’, (h.) ’szán, rendel, (ki)küld; kijelöl; közöl, átad’ [vö. lat. putare ’tisztít; gondol, vél; levág, lemetsz; stb.’] | lat.  (kés.) deputatio ’küldöttség’, (h.) ’rendelkezés, határozat; követség, küldöttség, választmány, bizottság’.  ≋  Megfelelői: ném. deputieren, Deputation; fr. députer, députation; stb.: ’követségbe küld’; ’küldöttség, képviselet’.

☞ TESz.; EWUng.→ disputál