demoralizál A: 1832 demoralizált [sz.] (Nszt.); 1834/ demoralizálja (NSz.) J: 1 1832 ’bomlaszt; ellenállóképességtől megfoszt | desorganisieren; entmutigen’ (↑); 2 1833 ’erkölcsileg zülleszt | moralisch verderben’ (NSz.) Sz: demoralizálódik 1832 demoralizálódott (NSz.)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. demoralisieren ’erkölcsileg meggyengít; harci szellemet aláás’ [< fr. démoraliser ’ua.; erkölcstelenné tesz; elcsüggeszt’]. Vö. még lat. (h.) demoralisatus ’erkölcstelenné vált’. ≋ Megfelelői: ang. demoralize; cseh demoralizovati; stb.: ’erkölcsileg megront, elzülleszt; elcsüggeszt’. ⌂ A végződés a latin eredetű igék mintájára alakult; vö. →apellál, →asszisztál stb.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ morális