delikvens A: 1708 Deliquens (SzT.); 1750 delinquens (MNy. 68: 336); 1898 delikvens (NSz.) J: ’vmilyen ügyben (rendszerint vétkes) gyanúsított, vádolt, ill. kellemetlenül érintett személy | Delinquent’
Latin (h.) jövevényszó. | ≡ Lat. (h.) delinquens ’tettes, vádlott’ [< lat. delinquere ’hibát ejt, vétkezik, elkövet vmit’]. ≋ Megfelelői: ném. Delinquent; fr. délinquant; cseh delikvent, delinkvent; stb.: ’bűnös, vádlott’. ⌂ A szóvégi s-hez vö. →ágens, →evidens stb. A delikvens alak ejtéskönnyítés céljából a szó belseji mássalhangzó-torlódás feloldásával keletkezett, talán már a latinban.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ ereklye