delikát ∆ A: 1753 delikat (MNy. 30: 32); 1810 delicát (Nszt.); 1856 delikát (Nszt.) J: 1 1753 ’finom, ízletes | schmackhaft’ (↑); 2 1806 ’csinos, szép | hübsch’ (Nszt.); 3 1882 ’tapintatos, diszkrét | taktvoll, diskret’ (Nszt.); 4 1888 ’egyedi, különleges 〈jelenség, esemény〉 | einzigartig 〈Erscheinung, Ereignis〉’ (Nszt.)

delikátesz ∆ A: 1789 Delicatesse (Nszt.); 1826 delikatessz (D. Éltes: FrSz. 50); 1873 delikatesz (Nszt.); 1874 delikatessze [□] (NSz.); 1886 delikátesz (Babos: KözhSzt.) J: 1 1789 ’tapintat; gyöngédség | Taktgefühl; Feingefühl’ (↑); 2 1789 ’ínyencfalat | Leckerbissen’ (Nszt.); 3 1873 ’különlegesség 〈főleg műalkotás〉 | Kuriosität 〈bes. Kunststück〉’ (Nszt.)

Nemzetközi szók. |  ≡  Ném. delikat; ang. delicate; fr. délicat; stb.: ’kényes; ízletes, finom; stb.’; – vö. még lat. delicatus ’finom, elegáns; kényes’; stb. [esetleg a lat.  (ólat.) *delicare ’csábít; szórakoztat’ alapján; vö. még lat. delicere ’ua.’] | ném. Delikatesse ’ínyencség, csemege; gyöngédség, tapintat’; ang. delicatessen [többes szám] ’csemegeáru, finom élelmiszer; csemegebolt’; fr. délicatesse ’finomság; gyengédség, tapintat; könnyedség; kényeskedés; étel jó íze’; stb. A franciából terjedt el.  ⇒⌂  A magyarba német és francia közvetítéssek került át. Mindkét szó a választékos nyelvhasználatban fordul elő.

☞ TESz. delikátesz a.; EWUng.→ dilettáns