deli A: 1522 ? Delÿ [szn.] (MNyTK. 86: 37); 1532 Deli (OklSz.); 1559 deeli (Nyr. 44: 311) J: ‹mn› 1 1532 ’rövid szárú 〈katonai lábbeli〉 | kurzschäftig 〈Stiefel〉’ (↑); 2 1559 ’bátor | mutig’ (NySz.); 3 1562 ’délceg; szép | stattlich; schön’ (NySz.) | ‹fn› 1 1558 ’rövid szárú csizma | Halbstiefel’ (MNy. 79: 511); 2 1615 ’katona; testőr | Soldat; Leibwächter’ (NySz.)

Oszmán-török jövevényszó, esetleg szerbhorvát közvetítéssel is. |  ≡  Oszm. deli ’esztelen, őrült; szilaj, vad, heves’, (R.) ’a nagyvezír bosnyák v. albán testőre’; – vö. még szbhv.  (R.) dèli ’bátor, merész’. Az oszmán-törökben török eredetű; vö. tat.  (Kaz.) tilə ’buta ‹mn és fn›’; kum. tēli ’őrült’; stb.  ⌂  A melléknévi 1. és a főnévi 1. jelentés az egykori török katonák ruházatára vonatkoznak. A ma legismertebb melléknévi 3. jelentés a feltehetőleg eredeti főnévi 2. jelentés alapján keletkezhetett, a katonák mutatós testalkata, ill. díszes egyenruhájuk után.

☞ EtSz. dalia a.; Kniezsa: SzlJsz. 147; TESz.; Kakuk: ÉlOsm. 120; EWUng.→ dali, dalia, delnő