delegátus A: 1671 delegatussitol (SzT.); 1867 delegátusait (Nszt.) J: ’(ki)küldött | Delegierte(r)’

delegál A: 1688/ delegált [sz.] (MNy. 64: 351) J: 1 1688/ ’kiküld; meghatalmaz | abordnen; ermächtigen’ (↑); 2 1834 ’〈jogot, hatáskört〉 átruház | Rechte oder Aufgaben auf einen anderen übertragen’ (Nszt.)

delegáció A: 1818 delegatio (Nszt.); 1867 delegáczióval (Nszt.) J: 1 1818 ’peres ügy áthelyezése | Verlegung eines Prozesses zu einem anderen Gericht’; 2 1835 ’kiküld(et)és | Entsendung’ (Kunoss: Gyal.); 3 1844 ’bizottság; küldöttség | Komitee; Delegation’ (Nszt.)

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat.  (h.) delegatus ’(ki)rendelt, (ki)küldött; követ; küldött’ | lat. delegare ’megbíz, meghatalmaz, kiküld’ [vö. lat. lex ’törvény’] | lat. delegatio ’utasítás, rendelkezés, parancs’, (h.) ’küldöttség, követség’.  ≋  Megfelelői: ném. Delegat, delegieren, Delegation; ol. delegato, delegare, delegazione; stb.: ’küldött’, ’(ki)küld’, ’küldöttség’.  ⌂  A delegátus szóvégi s-éhez vö. →ámbitus, →glóbus stb. A delegáció 3. jelentése német hatásra is keletkezhetett.

☞ EtSz.; TESz. delegál a.; EWUng.→ legátus