dekrétum A: 1548 decretomnak (EWUng.); 1552 Decretum (MNy. 74: 508); 1580 dekrétomoknak [✐] (ItK. 87: 139); 1647 dékrétom (EtSz. dekrétom a.) J: 1 1548 ’határozat; elrendelés | Beschluß; Verfügung’ (↑); 2 1590 ’törvénykönyv | Gesetzbuch’ (SzT.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. decretum ’döntés, határozat, végzés, utasítás’, (h.) ’ua.; törvény; törvénykönyv’ [< lat. decernere ’(el)dönt, (el)határoz’]. ≋ Megfelelői: ném. Dekret; fr. décret; stb.: ’rendelet, határozat, végzés’. ⌂ Régebben jogi szakszó volt, ma jobbára csupán történettudományi és történeti tárgyú művekben használatos.
☞ EtSz. dekrétom a.; TESz.; EWUng.→ kréta