degenerált A: 1659 degenerált [✐] (MNy. 68: 336) J: ’elfajzott, korcs | degeneriert’
Német jövevényszó. | ≡ Ném. degeneriert ’elfajzik, elkorcsosodik, genetikailag ‹átöröklődés során› eltorzult, elfajzott’ [< ném. degenerieren ’elfajzik; betegessé, kórossá válik’ < lat. degenerare ’(el)fajul; elfajzik’]. ≋ Megfelelői: ang. degenerate; ol. degenerato; stb.: ’degenerált’. ⌂ Az alak alapján a magyarban is befejezett melléknévi igenévről van szó, véletlen alaktani egybeesés miatt. – A (R.) degenerál ’elfajzik (elkorcsosít)’ (1832: Nszt.) esetleg elvonás a degenerált-ból, de a lat. degenerare (↑) vagy ném. degenerieren (↑) alakokból is származhat; vö. még degenerálódik ’elfajzik’ (1900: Tolnai: MagySz.).
☞ TESz.; EWUng.→ generáció