defektus A: 1556 defectussa (EWUng.); 1776 u. defektussai (Gáldi: Szótir. 208) J: ‹fn› 1 1556 ’fogyatékosság | Mangel’ (↑); 2 1602 ’kihalás 〈családé〉 | Aussterben 〈einer Familie〉’ (MNy. 68: 474); 3 1609 ’sérülés, rongáltság | Beschädigung’ (SzT.); 4 ’fogyatkozás, csökkenés | Abnahme’ (SzT.); 5 1923 ’üzemzavar | Betriebsstörung’ (Fülöp: TermtudMűsz.) | ‹mn› 1835 ’hiányos | mangelhaft, defekt’ (Kunoss: Gyal.)
defekt A: 1807/ Defekt (NSz.) J: ‹mn› 1807/ ’hiányos | defekt’ (↑) | ‹fn› 1 1848/ ’hiány; fogyatékosság | Mangel; Mangelhaftigkeit’ (Nszt.); 2 1928 ’üzemzavar, különösen 〈főleg járműveknél〉 gumiabroncs sérülése | Betriebsstörung 〈haupts. Reifenpanne an Fahrzeugen〉’ # (Tolnai: MagySz.)
A szócsalád időrendben korábbi tagja, a defektus latin jövevényszó. | ≡ Lat. defectus ’hiányos, erőtlen; hiány, fogyatkozás, hiba’, (h.) ’szegény; hiány(osság); szükség; hiba; kár(ososdás); stb.’ [< lat. deficere ’csökken, fogy; hiányzik’]. ⌂ A magyar szó végi s-hez vö. →ámbitus, →glóbus stb. Főnévi 1. jelentésében orvosi szakszó is; a 2. jelentés az örökösödési jogban volt használatos; vö. lat. (h.) defectus seminis (vagy sanguinis) ’a férfiág kihalása, magvaszakadása’.
A defekt német jövevényszó. | ≡ Ném. defekt ’hiányos, megrongálódott’, Defekt ’hiba; kár, sérülés’ [< lat. defectus (↑)].
A szócsaládhoz még | ≋ Megfelelői: ang. defect; cseh defekt; stb.: ’defektus; defekt’.