debella A: 1792 Debella (Baróti Szabó: KisdedSz.); nyj. debedla, dëbla (ÚMTsz.); dëbëlla (MTsz.) J: ‹fn› 1 1792 ’nagy testű, idomtalan nőszemély | starkleibiges, plumpes Frauenzimmer’ (↑); 2 1838 ’feslett nő, ringyó | Nutte’ (Nszt.); 3 1890 ’cselédlány | Dienstmagd’ (Nyr. 19: 576) | ‹mn› 1883 ’idomtalan; buta | plump; dumm’ (Nyr. 12: 47)
Szerbhorvát jövevényszó. | ≡ Szbhv. debeo, debela, debelo ’vastag; kövér; sűrű; nagy’ [indoeurópai eredetű; vö. izl. (óizl.) dapr ’nehéz; komor; stb.’; óporosz debīkan ’nagy’; stb.]. ≋ Vö. még óe. szl. debelьstvo ’vastagság, kövérség, sűrűség’; blg. дeбeл ’kövér, erős; durva’; or. дeбeлый ’ua.’ stb. ⇒⌂ A magyarba a szerbhorvát melléknév nőnemű alakja került át.
☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 149; TESz.; EWUng.