de² A: 1560 k. de (GyöngySzt. 2471.); 1873 degh (Nyr. 2: 522); nyj. dë (ÚMTsz.); dé (ÚMTsz.) J: 1 1560 k. ’igen nagy(on) | wie sehr’ # (↑); 2 1651/ ’legalább | wenigstens’ (Zrínyi: MM. 1: 24)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Eredetileg spontán hangkitörésből keletkezett, csodálkozást, meglepődést kifejező indulatszó volt. A nyomósító határozószói funkció másodlagos; vö. →be². A deg változat szó végi g-je nyomatékosító elem. ∼ A dej ’legalább; körülbelül’ (1826: TudGyűjt. 2: 44) határozószó szórövidüléssel keletkezett a dejszen ’dehiszen, dehát’ (1838: Tsz.) elhomályosult összetételből; ennek utótagjához vö. →hiszen.
☞ Klemm: TMondt. 437; TESz. de a., dej a. is; EWUng.→ de¹