datolya A: 1823 datolya (Márton J.: MNSz.–NMSz. Dattel a.) J: 1 1823 ’húsos, csonthéjas magvú déligyümölcs | Dattel’ # (↑); 2 1858 ’ezt termő pálmafa | Dattelbaum’ (Nszt.)
Olasz (É.) jövevényszó, esetleg szerbhorvát közvetítéssel is. | ≡ Ol. (vel.), (tr.) dàtolo ’datolya(fa)’; – vö. még szbhv. datula, datulja, (N.) dȁtala, datul ’ua.’. Az olaszban a lat. (k.) datalus, datilis ’ua.’ továbbélése [< gör. δάκτυλoς ’ua.’]. ⌂ A szó belseji ly a →nadragulya, →naspolya stb. analógiájára keletkezett.
☞ Nyr. 62: 49; NytudÉrt. 1: 60; TESz.; GPann. 1: 21; EWUng.