dászkál × A: 1714 Daszkel (SzT.); 1741 Daszkálnak (SzT.); 1745 Dászkárnak (SzT.); 1792 Daszkélnek (SzT.); 1860 dászkál (Nszt.); nyj. dászkël (NyF. 67: 20) J: ’román kántortanító | rumänischer Dorflehrer und Kantor’
Román jövevényszó. | ≡ Rom. dascăl ’tanító; kántortanító’ [< újgör. δάσκαλoς, διδάσκαλoς ’tanító’]. ≋ Megfelelői: blg. (N.) дácкaл; szbhv. (N.) dȁskal; stb.: ’ua.’. ⌂ A változatok a román ă különböző hanghelyettesítésével keletkeztek. ⊚ Erdélyi nyelvjárási szó.
☞ NyF. 67: 45; TESz.; EWUng.→ didaktikus