dárda A: 1231 ? Dardaʒ [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 165); 1553/ dardaual (Tinódi: Cronica 53b); 1586 tardawal (SzT.) J: 1 1553/ ’hajító, szúró fegyver | Speer’ # (↑); 2 1883 ’4–5 cm hosszú, termőrügyben végződő termővessző alma- és körtefákon | 4–5 cm langer Trieb mit Fruchtauge an Apfel- und Birnbäumen’ (Nszt.) Sz: dárdás 1560 dardaſ ‹mn› (RMNy. 2/2: 168); 1574 ’dárdával felfegyverzett katona | lanzenbewaffneter Soldat’ (RMKT. 4: 191); 1844 ’szolgálatot teljesítő diák, szolgadiák | Dienste verrichtender Schüler’ (Nszt.)
Olasz jövevényszó. | ≡ Ol. (vel.), (R.) dardo ’lándzsa, nyíl(vessző)’ [< fr. dard ’lándzsa’ < ófrank *daroþ ’ua.’]. ≋ Megfelelői (részben magyar átvételként): szbhv. darda; cseh darda; stb.: ’ua.’. Vö. még lat. (k.) darda ’ua.’. ⌂ Az olasz eredetű katonai eszköznevekhez tartozik; vö. →bombarda, →lándzsa stb. A szóvégi a-hoz vö. →pálya, →spárga stb.
☞ MNy. 7: 425; EtSz.; TESz.; EWUng.