daraszol × [1] A: 1632 daraszoltatta [sz.] (SzT.); 1679 doroszlani [sz.] (SzT.); 1833 Garaszolni [sz.] (TudGyűjt. 10: 77); nyj. duruszol, garacol, karaszol (MTsz. 1: 385, 427) J: 1 1632 ’kapával kigyomlál, kigazol; földet sekélyen fölkapál | mit Hacke entkrauten; die Erde leicht umhacken’ (↑); 2 1878 ’〈sarat〉 lapáttal felváj | schaufelnd rühren 〈Schlamm〉’ (Nyr. 7: 42); 3 1893 ’elmaradt szénát v. szalmát 〈gereblyével v. villával〉 összehúzogat | zurückgebliebenes Heu od. Stroh zusammentragen 〈mit Rechen od. Gabel〉’ (MTsz. 1: 386); 4 1953 ’domborít, recéz, szemcséz | bossieren, kröneln’ (NMMűszSz. doroszol a.)

Fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A tő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű. A szó talán egy tárgy dörzsölése, súrlódása során keletkező hangot jeleníti meg, miként pl. a →dörzsöl is. A végződés -szol gyakorító képző.  ∼  A taraszol ’széttereget ‹szalmát, zsúpot›’  (1839: MTsz.) szóhasadással keletkezhetett a daraszol-ból. Idetartozik még: dürüszöl ’lapáttal kever ‹sarat›; dörzsöl; stb.’  (1878: Nyr. 7: 42).

☞ TESz.; EWUng.