darabont ∆ A: 1439 drabant (MNy. 3: 464); 1472 Darabanth [szn.] (OklSz.); 1509 Darabonth [szn.] (OklSz.); 1522 Garabant [szn.] (MNyTK. 86: 35); 1552 garaban (RMNy. 2/2: 97); 1579 Trabantoknak (SzT.); 1592 derebant (SzT.); 1696/ Darobant (SzT.); 1895 darabonczot (NSz.) J: 1 1439 ’gyalogos katona | Fußsoldat’ (↑); 2 1533 ’testőr; kísérő, csatlós | Leibwächter, Gefolgsmann’ (Murm. 2298.); 3 1571 ’megyei v. városi hajdú | Komitats-, Stadtdiener’ (SzT.); 4 1652 ’mindenes férficseléd | Dienstjunge, Knecht’ (SzT.); 5 1757 ’mellékbolygó | Nebenplanet’ (NSz.); 6 1909 ’a Fejérváry-kormány (1905–1906) tagja, híve, közege | Mitglied, Funktionär des Kabinetts Fejérváry (1905–1906) 〈pejor.〉’ (Nszt.); 7 1912 ’képviselőházi teremőr | Türsteher im Abgeordnetenhaus’ (RévaiLex. 5: 300)

Német  (feln.) jövevényszó, esetleg cseh közvetítéssel is. |  ≡  Ném. Trabant ’testőr; mellékbolygó’, (kor. úfn.) drabant ’gyalogos katona; rabló, zsivány’; – vö. még cseh drabant ’testőr; poroszló’. A németben bizonytalan eredetű, esetleg a holl. Brabant ’‹Németalföld része›’ helynévből ered. Vö. még lat.  (k.) brabantio ’(fosztogató) zsoldos’.  ≋  Megfelelői: ol. trabante ’alabárdos őr; csatlós, kísérő’; rom.  (R.) dărăbánț, dorobánț ’testőr, gyalogos katona; gazdasági cseléd’.  ⌂  Az 5. jelentés a lat. satelles ’kísérő; mellékbolygó’; ném. Trabant ’ua.’ alapján keletkezett. A 6. jelentés az akkori ellenzék szóhasználatában keletkezett, mivel a kormányzatot egy karhatalmi fellépésre jogosított teremőrség is szolgálta.  ⊚  Történeti tárgyú művekben még előforduló szó.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv.  (R. Što) barabanat, (R. Ča) drabant, (R. Kaj) drabant, grabant: ’börtönőr; törvényszolga’.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 621; TESz.; Mollay: NMÉr.; Hadrovics: UElSk. 132; EWUng.