dara A: 1522 ? Dara [szn.] (MNyTK. 86: 28); 1545 Semle darat (OklSz. zsëmlye-dara a.); 1824 derelö́ [sz.] (NSz.); 1872 dėrálni [sz.] (NépkGy. 2: 261) J: 1 1545 ’szemcsés, a lisztnél durvább őrlemény | Grieß’ # (↑); 2 1590 ’apró jégszemekké fagyott csapadék | Graupelregen’ # (NySz.); 3 1893 ’őrölt, szétporlasztott kőzet | Griesel’ (PallasLex.) Sz: darál 1565 Daralt [sz.] ’(meg)őröl | mahlen’ (NySz.); 1777 ’〈feladatot〉 gépiesen végez el, ledarál | herleiern’ (EtSz. dara a.) | darás 1821 Darás (Nszt.)

Török, közelebbről valószínűleg kun jövevényszó. |  ≡  CC. tari ’köles’; csag. tarı̈γ ’ua.’; tat.  (N.) darı̈ ’ua.’; csuv. tı̈rə ’gabona, mag’; stb. [< török *tarı̈- ’megművel’].  ⌂  A magyarba átkerült alakja *darı̈ vagy *tarı̈ lehetett. A végződéshez vö. →bicska, →káka. A magyarban ’gabonaszem; köles’ > ’liszt; köleskása’ (vö. 1. jelentést) jelentésváltozás ment végbe. A 2. és 3. jelentés metafora. A 2. jelentéshez vö. cseh kroupa ’dara; daraeső’; ném. Graupe ’árpaszem’ : Graupel ’daraeső’; stb.  ∼  A (R.) deredarál ~ derél-darál ’fecseg, locsog’  (1837: NSz.) ikerszó a darál-ból (↑).

☞ MNy. 3: 155; EtSz.; TESz. deredarál a. is; Ligeti: TörK. 115; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ tarló