dalia A: 1545 delÿak (RMNy. 2/2: 58); 1568 daliakra (NySz.); 1862 dalják (NSz.) J: 1 1545 ’katona, harcos | Krieger’ (↑); 2 1594 ’rövid szárú csizma | Halbstiefel’ (MNy. 61: 114); 3 [jelzői értékben is] 1621 ’délceg férfi | stattlicher Mann’ (Szenczi Molnár: Dict. Delia a.); 4 1784 ’pompás öltözet | feierlicher Anzug’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 18) Sz: daliás 1695/ Daliáson (NySz.)

Szerbhorvát jövevényszó. |  ≡  Szbhv. delija ’bátor, vitéz fickó; fenegyerek’, (R.) ’harcos, katona; hős; török testőr’ [< oszm. deli ’esztelen, őrült, bolond; szilaj, vad, heves’, (R.) ’a nagyvezír bosnyák v. albán testőre’; vö. →deli].  ≋  Vö. még blg. дeлия; mac. дeлиja: ’szilaj legény; hős’.  ⌂  A dalia alak hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett. A 2. és 4. jelentés feltehetőleg önállósulással jöttek létre a daliacsizma ’rövid szárú csizma’, ill. daliaruha ’ünnepi ruházat’ típusú összetételekből. A köznyelvben leginkább ismert 3. jelentés az 1. jelentésre megy vissza.

☞ Horger: MSzav. 40; EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 146; Grétsy: Szóhas. 35; TESz.; EWUng.→ dali, deli