dákos † A: 1448 dacos (OklSz.); 1491 Dacus (OklSz.) J: 1 1448 ’egy fajta rövid kard, tőr | Art kurzes Schwert, Degen’ (↑); 2 1564 ’hímvessző | Penis’ (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 316)
Bizonytalan eredetű, esetleg jövevényszó egy újlatin nyelvből, magyar képzéssel. | ≡ Vö. sp. daga; fr. dague; ol. daga (tedesca); stb.: ’egy fajta rövid kard, tőr’ [tisztázatlan eredetű]. ≋ Vö. még ang. dagger; ném. Degen: ’ua.’. ⌂ A szó végi s melléknévképzőnek tűnik. A 2. jelentés metafora. ∼ A (R.) dák ’tőr’ (1763: EtSz. dákos a.) elvonás a dákos-ból.
☞ EtSz.; TESz.; NytudÉrt. 88: 19; EWUng.