dákó A: 1704/ takót (MNy. 69: 495); 1789 dákóra (Nszt.); 1800 Tákó (Márton J.: MNSz.–NMSz.) J: 1 1704/ ’a biliárdgolyó lökésére használt rúd | Billardstock’ (↑); 2 1900 ’hímvessző | Penis’ (Jenő–Vető: TolvSz.); 3 1996 ’elégtelen osztályzat, egyes | Note Eins als "ungenügend"’ (Nszt.)
Német (au.) jövevényszó. | ≡ Ném. (R. au.) dako ’dákó’ [< sp. taco ’ua.’]. ≋ Megfelelői: szbhv. dakov ’ua.’. ⌂ A szó eleji t az osztrák kiejtést tükrözi. A metaforikus 2. jelentés az argóban, a 3. pedig a diáknyelvben keletkezett.
☞ MNy. 22: 206; EtSz.; TESz.; EWUng.