dagad A: 1416 u./¹ dagadvala (BécsiK. 241) J: 1 1416 u./¹ ’emelkedik | schwellen’ # (); 2 1416 u./¹ ’felfuvalkodik, önteltté, gőgössé válik | dünkelhaft werden’ (); 3 1550 k. ’〈test(rész)〉 (meg)duzzad, (fel)puffad | anschwellen 〈Körper(teil)〉’ # (KolGl.); 4 1748 ’megnő 〈érzelem〉 | anwachsen 〈Gefühl〉’ (NySz.); 5 1748 ’〈levegőtől〉 duzzad; 〈tömöttségtől〉 feszül | sich bauschen; strotzen 〈von Fülle〉’ # (NySz.); 6 1865/ ’〈tészta〉 megkel | aufgehen 〈Teig〉’ (NSz.) Sz: dagadvány 1416 u./¹ daǵaduanaual ’önteltség, beképzeltség, gőg | Dünkel’ (BécsiK. 83) | dagadó 1799 dagadó ’duzzadó, térfogatában növekvő | (an)schwellend’ (Nszt.); 1833 ’sertés v. szarvasmarha mellkasi v. hasi részéből levágott hús | Bauchfleck des Schweins’ (Kassai: Gyökerésző 1: 406)

dagaszt A: 1456 k. daghaʒth (SermDom. 2: 701); 1519 ffel tagaʒtot [sz.] (JordK. 34) J: 1 1456 k. ’〈heves érzelem〉 eltölt vkit | jn mit einem (heftigen) Gefühl erfüllen’ (); 2 1519 ’〈tésztát〉 (összegyúr) | kneten 〈Teig〉’ # (); 3 1551 ’duzzaszt | schwellen machen’ (NySz.); 4 1784 ’〈macska〉 a lábával dagasztáshoz hasonló mozdulatot végez | kratzen, kneten 〈Katze〉’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 64); 5 1885 ’felfúj | aufblähen’ (NSz.)

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség, finnugor kori tő magyar képzéssel. |  ⌂  A tőhöz vö. zürj.  (Sz.) dundi̮-, (P.) tundi̮-: ’(fel-/meg)dagad ‹has›’ [fgr. *toŋɜ- vagy *taŋɜ-: ’(fel-/meg)dagad’; valószínűleg onomatopoetikus eredetű]. Az egyeztetés egy finnugor szó belseji *ŋ hangot feltételez, amely a magyarban egy *ŋk fejlődési fokon át g-vé alakulhatott; a hangtanhoz vö. →fogoly², →mög stb. A szó belseji zárhang okozta szó eleji zöngésedéshez vö. →dob¹, →dug stb. A végződések -d kezdő-gyakorító, ill. -szt műveltető képző.  ∼  A palatoveláris párhuzamosság alapján hangrendi átcsapással keletkeztek: deged ’dagad, duzzad, puffad’  (1794: NSz.), degeszt ’dagaszt’  (1863: Kriza [szerk.] Vadr. 495); mindkét alak csak a nyelvjárásokban él. – Idetartozik még: degesz ’tömött, duzzadó’  (1785: Nszt.), ’gyomor’  (NSz.) amelynek végződése névszóképző; vö. →eresz, →kopasz stb.; dagi ’kövér; dundi’  (1947: LudasM. 1947. márc. 21.: 3), ez a dagad vagy a dagadt ’kövér; vastag’  (1585: Cal. 1092) alakokból elvont tőből keletkezett -i kicsinyítő képzővel.  ⚠  Más finnugor egyeztetése kevésbé valószínű.

FUF. 11: 233; NyK. 64: 66; MSzFE.; TESz. deged a. is, degesz a. is; NéprNytud. 12: 33; EWUng. dagály, daganás, dágványUN UEW. № 1064