dádé × A: 1600 ? Dade [szn.]; Dady [szn.] (MSzA. 5: 24); 1768 Dádé (NSz.); 1803 Dadók (NSz.); 1844 Dade (NSz.); nyj. cigandadinak (ÚMTsz.) J: 1 1600 ? ’(idősebb) cigány férfi 〈megszólításként is〉 | (alter) Zigeuner 〈auch als Anrede〉’ (↑), 1768 ’ua.’ (↑); 2 1808 ’öreg ember 〈tréfás elnevezésként〉 | alter Mann 〈scherzhaft〉’ (Sándor I.: Toldalék); 3 1810 k. ’apa | Vater’ (Zolnay–Gedényi)
Cigány jövevényszó. | ≡ Cig. (h.), (rom.) dad ’apa’, dade, dadi [vokatívusz], (ném.) daade, dado ’ua.’ [indoeurópai eredetű; vö. óind tata ’ua.’; hindi dādā ’nagyapa’; stb.]. ⌂ Az alakváltozatok részben különböző cigány vokatívuszi alakokra mennek vissza, részben a magyarban keletkeztek. A 3. jelentés az eredeti.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ tata