dada A: 1585 dada (Cal. 78); 1585 daddátska [sz.] (Cal. 79) J: 1 1585 ’vénasszony | altes Weib’ (↑); 2 1826 ’csecsemő v. kisgyermek szoptatására, ill. gondozására fogadott (fiatal) nő | Amme’ (Nszt.); 3 1959 ’női gyermekgondozó bölcsődében, óvodában | Kinderpflegerin in Kinderkrippen, Kindergärten’ # (ÉrtSz.) Sz: dadus 1878 daduskának [sz.] (NSz.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A kisgyermek első tagolt hangjait utánzó szó, amely a gyermek- és dajkanyelvben keletkezett. A hangutánzás síkján összefügghet a →dadog tövével. ≋ Hasonló onomatopoetikus szavak más nyelvekben: oszm. dadı, dada ’nagynéni; dajka, dada; anyuka’; rom. (N.) dádă ’nagynéni; anyuka ‹megszólításként›’; szlk. dada ’pesztonka, dajka, dada’; stb. Vö. még ang. daddy ’apuka, papa’. ∼ Idetartozik: daduka ’idős hölgy, öregasszony’ (1786: NSz.).
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ dadog