csütörtök A: 1206 Cheturtuchyel [hn.] (OklSz.); 1283 Chuturtek [hn.]; Chuturtuk [hn.] (FNESz.); 1299 Cheturtekhel [hn.] (OklSz.); 1351 Chetertuk [hn.] (OklSz.); 1399 Chutertek [hn.] (OklSz.); 1405 k. chetertek (SchlSzj. 156.); 1477 Chewthewrthek [hn.] (Fekete Nagy: Trencsén 108); 1506 Cho̗to̗̩rto̗ko̗n (WinklK. 145); 1576 csütörtök (SzT.); nyj. cetertek, csëtërtëk, csitërtëk (MTsz.) J: ’a hétfővel kezdődő naptári hét negyedik napja | Donnerstag’ #

Jövevényszó egy déli szláv nyelvből. |  ≡  Blg. чeтвъpтък; szbhv. četvrtak, (Ča) četŕtak; szln. četrtek; – óe. szl. četvrьtъkъ: ’csütörtök’ [< szláv *četvьrtъ ’negyedik ‹nap›’; az eredetéhez vö. →cseter].  ≋  Megfelelői más szláv nyelvekben is megtalálhatók.  ∼  A csütörtököt mond ’besül, kudarcot vall ‹lőfegyver›; elhibáz, rosszul sikerül, félresikerül’  (1792: NSz.) a csöttöt mond ’ua.’ ( (1829: EtSz. csetten a.); vö. még →csetten) szólásból népetimológia útján, tréfás behelyettesítéssel keletkezett.

☞ Melich: SzlJsz. 1/2: 277; EtSz. 2. csötörtök a. is; Kniezsa: SzlJsz. 145; TESz.; EWUng.→ cseter