csűr A: 1416 u./¹ ւiꝛo̗cbè (BécsiK. 6); 1470 chÿwr (SermDom. 2: 602); 1494–1495 Chwr; Chwry [szn.] (Neumann: Registrum 1704., 2934.); 1595 cheür (Ver. 72.) J: 1 1416 u./¹ ’pajta, fedett szérű | Scheune’ (↑); 2 1595 ’szérű | Tenne’ (EtSz.)
Német (k.-ném.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kfn.), (k.-ném.) schiur, schür, schīr, – ném. Scheuer, (h. kor. úfn.) schewer: ’pajta, fedett szérű’ [indoeurópai eredetű; vö. óind skunāti ’beterített, fedett’; gör. σκύλoς ’állatbőr, tálka, csésze’; stb.]. ⌂ A szokatlan szó eleji s > cs affrikálódás a magyarban ment végbe →csipke¹. A 2. jelentés metafora.
☞ EtSz.; TESz. csűr² a.; EWUng.