csüng A: 1416 u./¹ ւu̇g (BécsiK. 28); 1416 u./³ ւúggo̗t (AporK. 174); 1495 e. ւignec (GuaryK. 93); 1568 czoͤngoͤtoͤk (NySz. csügg a.); 1786 csűngő [sz.] (MNy. 70: 95); 1790 le-tsüngö́ (Grétsy: Szóhas. 153); 1793 tsö́gött (NSz.) J: 1 1416 u./¹ ’vmitől függ | von etw abhängen’ (↑); 2 1416 u./² ’függ, lóg | baumeln, herabhängen’ # (MünchK. 83rb); 3 1531 ’odaadással ragaszkodik vkihez, vmihez | an jmdm, an etw hängen’ # (ÉrsK. 60); 4 1774 ? ’csügged | verzagen’ (NSz.), 1839 ’ua.’ (NSz.); 5 1776 ’kevesbedik, fogy; hanyatlik | sich vermindern; abnehmen’ (NSz.); 6 1792 ’vmire hajlik | hin-, zuneigen’ (Baróti Szabó: KisdedSz. Tsüggedni a.); 7 1828 ’stagnál | stagnieren’ (NSz.)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A csüng alak másodlagos; valószínűleg elhasonulással keletkezett az eredeti csügg változatból. A 2. jelentés lehetett az eredeti. Az 1. jelentés talán a lat. pendere, dependere ’függ’ hatására jött létre. A 4. jelentéshez vö. csügged (→csüggeszt). Az 5. és 7. jelentések keletkezéséhez esetleg a →csökik járult hozzá.  ∼  A csüllöng ’himbálódzik, lóbálódzik, lóg, függ, leereszt, lelógat’  (1845: NSz.) a csüng és →cselleng szavak vegyüléséből jött létre.  ⚠  Hangutánzó-hangfestő értelmezése kevésbé valószínű.

☞ EtSz. csügg a.; TESz. csüllöng a. is; EWUng.→ csimbalkodik, csinga, csüggeszt