csücsörít A: 1806 tsütsörítö́ [sz.] (Nszt.) J: ’(előre tolt ajkát) kerekre összehúzza | (den Mund) spitzen’ #
csücsörödik A: 1810 Tsütsörödöm (MNy. 68: 336) J: ’〈ajak〉 (kerekre) összehúzódik | sich zuspitzen 〈Mund〉’
Szóhasadás. | ⌂ Hangrendi átcsapással keletkezett a →csucsorodik szócsaládjából, ennek palatális párhuzamos alakjaként. A szó az ajak, száj kisebb kicsúcsosodására vonatkozik. ∼ Idetartoznak: csücsöri ’csúcsban összefutó, kicsúcsosodó ‹száj›’ (1861: MNyszet. 6: 369); csücsörke ’a korsó kiálló, hegyes ajka’ (1861: MNyszet. 6: 320); ezek ugyancsak szóhasadással keletkeztek a csucsori (→csucsorodik), ill. →csucsorka szavakból. ≁ Nem tartozik ide: csücsörke ’(mezei) pacsirta’ (1784: Baróti Szabó: KisdedSz. 78), amely valószínűleg egy fiktív hangutánzó-hangfestő eredetű tő származékszava és a →csicseg szócsaládjával áll összefüggésben.
☞ EtSz. csűcs a.; TESz.; EWUng.→ csucsorodik