csutora × A: 1700 Csutorás [sz.]; Csuturás [sz.] [szn.] (SzT.); 1703–1704 csutorákat (KecskTört. 4: 91); 1720 Csutarákotis (SzT.); 1756 Csútorákra (SzT.); 1792 tsotorákkal (NSz.) J: 1 1700 ? ’lapos kulacs; hordócska | Holzflasche, Fäßlein’ (↑), 1703–1704 ’ua.’ (↑); 2 1700 ? ’a pipaszár szívókája | Mundstück der Tabakpfeife’ (↑), 1720 ’ua.’ (↑)
Vándorszó. | ≡ Ol. ciotola ’edény, tálka’; rom. ciutură, [végartikulussal] ciutura ’kulacs’, (N.) ’kút-, vizesvödör; a malomkerék lapátja; a pipaszár szopókája’; szbhv. čutura ’kulacs’; szln. čutara ’ua.’; szlk. čutora ’kulacs; a pipaszár szívókája’; stb. Az olasz és román nyelvi hatás által vált elterjedtté [lat. (vulg.) *ki̯utola ’tálacska, csésze’ < gör. κoτύλη ’ua.’]. ⇒⌂ A magyarba a románból (a szóvégi a-hoz vö. →áfonya stb.) és a szerbhorvátból került. ⌂⇒ A szó további elterjedésében a magyar is szerepet játszhatott.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ katlan