csúszik A: 1360 ? Chuza [sz.] [szn.] (ZichyOkm. 3: 186); 1508 ւvzamaſtol [sz.] (DöbrK. 203); 1553/ chuʃʒ vala (Tinódi: Cronica V3a); 1577 k. chÿʒamowa [sz.] (OrvK. 587); 1585 tsúszok (Cal. 263); 1876 tyúszik [▽] (Nyr. 5: 182) J: 1 1508 ’megcsúszik | (aus)rutschen; gleiten’ # (↑); 2 1510 ’mászik | kriechen’ # (MargL. 195); 3 1553/ ’ólálkodik, somfordál, vonszolja magát, vánszorog | herumschleichen’ (↑); 4 1559 ’leesik | niederfallen’ (Székely I.: Krón. 222b); 5 1786 e. ’ízlik | etw schmeckt (gut)’ # (NySz.) Sz: csuszamlik 1508 el ւvzamľek (DöbrK. 255) | csúsztat 1560 k. Chẇztatŭa [sz.] (GyöngySzt. 2454.) | csúszós 1604 Czußos (Szenczi Molnár: Dict.) | csúszkál 1760 tsúszkálása [sz.] ’kúszik, mászik | kriechen’ (NySz.); 1787 Tsúſzkálni ’jégen csúszik | auf dem Eis rutschen’ (MNy. 5: 239) | csusszan 1784 tsuſzſzanni (Baróti Szabó: KisdedSz. 86) | csúszda 1856 Csúzda (Nszt.)

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A →csesz, csosz (→csoszog) stb. szavakkal függ össze és bizonyosan ősi eredetű, mivel képző nélküli hangutánzó-hangfestő eredetű ige.  ⊚  A csuszka ’csuszka’  (1787: Nszt.) állattani műszó a csúszkál származékszóból, elvonással jött létre.

☞ EtSz.; SzegFüz. 3: 153; TESz. csuszka a. is; EWUng.→ császkál, csesz, csoszog, csusza